Hírek Kiemelt hírek Szentes

50 éves a Zsoldos

Fél évszázados történetét (történelmét) ünnepelte 2020-ban a HSZC Szentesi Zsoldos Ferenc Technikum. A járványhelyzet ellenére is (mondhatjuk) sokszínű programokkal emlékeztek a jubileumra, többek között az 50 éves évfordulóra készítettek egy évkönyvet, mely ízelítőt ad az elmúlt évtizedek történéseiből, személyes visszaemlékezések segítségével idézi meg a közelebbi és távolabbi múltat.
„Büszkék vagyunk a Zsoldosra mi, akik itt tanítunk. Ez az évkönyv ebből a büszkeségből készült” – írta bevezetőjében Pintér Etelka az intézmény igazgatónője. A korábbi igazgatók, tanárok, ill. a jelenlegi tantestület munkájának eredményeképpen a Zsoldos ma a megye megkerülhetetlen szakképző intézménye, jelenleg is több mint 800 tanulóval.
A kötet már kész, de a veszélyhelyzet nem tette lehetővé, hogy ünnepi körülmények között könyvbemutatót tartsanak. Ezúttal egy tavaly elballagott diák visszaemlékezésével adunk hangot a kerek évforduló jelentőségének (és persze a kiadványnak is, amiben megjelent), egyúttal bemutatva az intézmény jelenlegi működését (akár a pályaválasztás előtt álló) fiataloknak.
Jenei Norman Árpád a 2019/20-as tanévben volt 12. osztályos katona/gépész tanuló, és fiatal kora ellenére 2020 májusában átvehette a Vöröskeresztes Tevékenységért Kitüntetés – Év Önkéntese országos címet.
A képen a következők lehetnek: 2 ember, álló emberek és belső tér
A „Zsoldosra” emlékezve mondandóját így kezdte: ez az iskola azért volt magától értetődő választás számomra, mert katonai képzést biztosított.
„Erős akarat minden akadályt legyőz!
Erős akarat csak erős hitből fakad!”
„A tanulmányaimat nagyban segítette, hogy oktatóink a Magyar Honvédség II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezredének állományából kerültek ki. A honvédelmi alapismeret óráinkon a szemléltető eszközök kézzel foghatósága garantálta a tudás elsajátítását.
Tanáraink végtelen türelemmel és odaadással terelgettek bennünket a tudás megszerzésének rögös útján. Osztályfőnökünk anyatigrisként óvott bennünket, és igyekezett a legjobbat kihozni még a nagy ’kihívást’ jelentő személyiségekből is. Most már látom, milyen sokat jelentett az ő gondos törődése. Tudom, hogy mindig jó szívvel fogok gondolni rá, mivel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ez a négy év felhőtlen és sikeres legyen.
Magyartanárunkban nagyszerű partnerre találtunk, neki köszönhetjük, hogy részt vettünk emléktúrákon, eredményes lövészversenyeken, katonai jellegű rendezvényeken. Szakmai fejlődésünket nagyban segítette, hogy a szabad idejét, energiáját nem kímélve, sokszor spártai körülmények között helyt állt mellettünk.
Gépészettanárunknak sikerült elérni azt, hogy ezt a kevésbé kedvelt, nehéz tárgyat is megértsük, és sikeresen felkészüljünk az érettségire. Közvetlen humorával mindezt fájdalommentesen érte el.
Az egész tanári kar hozzáállása magas szintű felkészültségről és empátiáról tanúskodott.
Számomra mindig becsülendő dolog volt, hogy olyan tiszták voltak az iskola folyosói, tantermei, mosdói, amire kevés példát láttam máshol. Tudom, hogy ez komoly kihívást jelentett a technikai dolgozóknak, de nem tudtunk kifogni rajtuk.
Négy év elteltével úgy érzem, jó döntés volt ez az iskolaválasztás. Megalapozza a későbbi tanulmányaimat és közben nagyszerű dolgokat élhettem át a négy év alatt.”

Vélemény, hozzászólás?