Hírek Kiemelt hírek Szentes

A versíró pályázat győztese – verset írni megnyugtat

A Szentesi Művelődési Központ a Magyar költészet Napja alkalmából „Mutasd a kézírásod – saját vers” címmel pályázatot hirdetett, amelyet a HSZC Szentesi Zsoldos Ferenc Technikumba járó Styecz Georgina, ’Mélység’ című saját versével megnyert.
Lehet, hogy egy kép erről: 1 személy és belső tér
Georgina a ’Zsoldos’ szépészeti ágazatára jár, 9. évfolyamos, jelenlegi elképzelései szerint fodrász szeretne lenni. Osztályfőnöke és magyar tanára Báthoryné Majzik Andrea tanárnő ösztönzésére küldött két verset az említett pályázatra, és a zsűri az ő költeményeit tartotta a legjobbnak.
A „győztes költővel” beszélgetve megtudtuk, hogy Eperjes-Újvárosi lakosként általános iskolai tanulmányait Fábiánsebestyénben végezte, de valójában a ’Zsoldosban’ foglalkozott versírással. Az utóbbi hónapokban mintegy 15 verset írt, de nem a járványügyi helyzet miatt kialakult otthonlét miatt. Egyébként inkább, ha szomorú hangulat fogja el, akkor fog hozzá verset írni: „a versbe ki tudom írni a bánatom, megnyugtat.”
A középiskolában kedvenc tantárgya a magyar, és a szépészeti ábrázoló művészeti óra. Érdekes, hogy szívesen ír verseket, versmondásra azonban nem-igen vállalkozik. Szeret ebbe az iskolába járni: jó a hangulat. (Osztályfőnöke szerint igazi közösségi ember, szereti, ha mosolygós emberek veszik körül.)
A középiskolások között, a saját vers kategóriában első helyezett Styecz Georgina alkotásáért oklevelet és ajándékokat kapott, melyeknek nagyon örült. Ugyanakkor kérdésre válaszolva elmondta, hogy hosszútávú céljait ez nem változtatta meg: továbbra is szeretne jó fodrász lenni, nem hiszi, hogy a versírás lesz életének fontos eleme.
Szerkesztőségünk (és ahogy észrevettük) az iskola vezetése is gratulál ehhez a szép sikerhez!
Styecz Georgina:
Mélység
Ropog a kandalló tüze,
megtöri a csendbe borult szobát,
nem csak a csöndet,
hanem a szobát is magát.
Hasítja a sötétet,
meghitt félhomállyá lesz,
nyugodt ridegség, hideg fények,
engem is tétovává tesz.
Világít a bölcsőbe,
hova egy gyermek született,
az új virág a gazos kertbe,
új bogarat ültetett.
Tiszta lélek szállt alább az égből,
nem célból, nem is hírül,
csak hogy életét élve egymagát
egy sírban találja végül.
Tiszta szem, mely tükrözi a parázst,
de az élet rövid idő alatt
elveszi a varázst.
Élőnek születtünk, hogy élve haljunk,
míg meg nem halunk,
az élet viharos tengerén
csak apró halak vagyunk.
Akiket rángat a víz, partra vet a hullám,
míg egy kő fölött a tömeg fogja fel:
ez bizony a hullám.
Halva élt az élet alatt,
bátorságból csendben maradt,
hogy végül csendben haljon,
zajból csöndet valljon.
Csöndben tovaszálljon,
erős karból gyönge álom,
élet helyett halál,
világ helyett anyám.

Vélemény, hozzászólás?