Kiemelt hírek Sport Szentes

Az egyik legnagyobb magyar vízilabdázó, és ma is azt csinálja, amit szeret

A Tóth József Színház és Vigadóban szeptember 27-én beindult a Sportcsillag sarok elnevezésű sorozat, melynek első vendége dr. Molnár Tamás háromszoros olimpiai bajnok, Világ-és Európa bajnok vízilabdázó, jogász volt.
A nemzetközileg elismert játékos a sportolói pályafutását 2014-ben fejezte be, és a Szeged ügyvezetője, illetve szakmai igazgatója lett. A nemzetközi szövetségek, a LEN és a FINA vízilabda bizottságának tagja. A Magyar Vízilabda-szövetség alelnöke.
Az est házigazdája Szebeni Zoltán volt (rövid ideig csapattárs), aki úgy irányította a beszélgetést, hogy az olimpiákat megjárt, és három aranyérmet szerzett vízipólós elsősorban élményeit ossza meg, a főként fiatal pólósokból álló közönséggel.
Molnár Tamás részletesen beszélt az olimpiákon (Sidney, Athén, Peking) megélt sportsikerekről, élményeiről, az egyes mérkőzések fontos pillanatairól. Eközben azt is elmondta, szerinte mind a három egyformán jelentős volt valamilyen szempontból. Mégis számára meghatározó volt a sidney-i olimpia, mert az jelentette az ő generációja számára az áttörést. Az athéni játékokon a döntő mérkőzés vált számára is nagyon emlékezetessé.
Hangsúlyozta, hogy a három olimpiai arany elérésében döntő volt a csapat, a csapategység, a csapattársi kiváló viszony. Személy szerint mindenkivel jó viszonyban van most is, de talán Biros Peti áll hozzá legközelebb. Kifejezetten örül annak, hogy erről a legendás csapatról most egy filmet is készítenek.
Egyébként kevesen tudják, hogy a világon csak 10, háromszoros olimpiai bajnok pólóst tartanak számon, az egyik Molnár Tamás. Továbbá az sem nyilvánvaló sokak számára, hogy Molnár Tamásnak sokat köszönhet a máltai vízilabda sportág. Jól ismerik a szigetországban az ötszörös máltai bajnokot, és ő is jól ismeri az ország sportágát, az ottani hagyományokat.
A beszélgetés szakmai jellegű részében vázolta a ma már sportdiplomatának számító pólós, hogy nagyon zsúfolt volt a nyár, hiszen be kellett pótolni majd nem mindent, ami a pandémia miatt elmaradt. Ezt nagyjából sikerült is, emiatt azonban megfeszített tempóban kellett tevékenykedni.
Röviden kitért a sportág keretein belül érzékelhető játékvezetői tevékenységet érintő konfliktusos helyzetekre, azok megoldásának esélyeire. Munkája neki is volt elég, „én láttam a legtöbb mérkőzést (férfit és nőit is) itthon, de még a külföldit is ideszámítva”. Nem fáradt el, mert azt csinálja, amit szeret: tovább vinni és fejleszteni a vízilabda-hagyományokat – Szegeden, Magyarországon és nemzetközi szinten is.

Vélemény, hozzászólás?