A Szentesi Keresztény Pedagógus Társaság szervezésében, február 17-én Szentesen, az Ifjúsági Ház nagytermében Hang és lélek címmel Lovász Irén egyetemi docens, a néprajztudomány kandidátusa, népdalénekes, Kossuth-díjas, Érdemes művész tartott előadást.
A megjelenteket és a vendéget Kovalcsik Magdolna, a szervező társaság vezetője köszöntötte. Ismertette következő programjukat (április: Poór István filmrendező látogat Szentesre), majd röviden vázolta az előadó életpályáját.
Mint általában előadásain, ezúttal is előnyösen kapcsolódott össze tudományos felkészültsége és énekes előadói tehetsége. Három, autentikus somogyi népdallal “indította” az előadását Lovász Irén, majd később is énekkel “támasztotta alá” mondanivalóját.
Felmenői kapcsán beszélt arról, hogy a Kisújszállás és a Dévaványa közötti tanyavilágban élve rá is jelentős hatással volt a vidék, annak hagyományai. Édesapja és édesanyja plántálta belé a nagykunsági puszták szokásvilágát, a hagyományokat, és nekik köszönheti a kunokra jellemző konokságot, a pozitív életerőt sugárzó kitartást is.
Kisgyerek korában költöztek Balatonszabadiba. “Számomra olyan természetes volt az ének, mint a levegő. Az mindig van. Édesanyám magzati koromtól kezdve folyamatosan dalolt nekem, vagyis hát magának, az éneklés éltető-segítő erejének búrájában nőttem fel” – mesélte gyönyörű hangjának eredetét.
A családjukban a hétköznapok és az ünnepek is énekkel telnek. Az őszinte emberi hangnak olyan ereje van, ami átlendíti a lelkünket a legmagasabb és a legmélyebb dimenziókba. A hang az élet jele, ezt tapasztalhatjuk meg az élet körforgása (pl. születés, vagy a halál) során is.
A csend és hang kapcsolatáról szólva elmondta, vallja, hogy a jó zene a csend meghosszabbítása, amely során a léleknek óriási szerepe van, hiszen kimutatható a vallási kötődés és a lelki egészség szoros egybefonódása. Felhívta hallgatósága figyelmét, hogy az emberi hang gyógyít, az imák-énekek nemcsak Isten fülének kedvesek, de embertársainkhoz – kiváltképp a gyermekekhez – is megerősítik kötődésünket.
A hang az ember életének első (felsíró csecsemő) és utolsó (haldokló sóhaja, utolsó szava) jele a világban. Az ima a szöveg kimondásával a cselekvés megteremtése, hiszen a kiejtett hangnak is van teremtő ereje.
Hangsúlyozta, hogy a hangnak nagy szerepe van a kommunikációban és a terápiában is, a zenének – bizonyítottan – életminőség-javító hatása van. A zene ugyanis érzelmi mobilizációra képes, így a zeneterápia éppúgy oldja a feszültséget, javítja a kedélyállapotot, mint ahogy segít a dadogás, és más beszéddel kapcsolatos problémák javításában is.
A szép számú közönség még számos új ismeretre tett szert (vagy tudatosított magában), de talán további lehetőségeket lehet ebben a témában feltárni – de ez már csak egy következő előadás tartalma lehet(ne).
