DENCS – már csak emlékeinkben él tovább

Varga Imre – Dencs – életének 85. évében elhunyt.

Azok, akik megfordultak a szentesi strandon, uszodában, üdülőközpontban, élmény- és wellnessrészlegben (az utóbbi 60 évben így hívták a ligeti vizes intézményt) az bizonyára ismerte. Mindvégig része volt a strandnak. Úszómesteri beosztásban volt, de aki bárhogyan is kapcsolatba került vele egyből tudta, érezte, hogy Ő annál több volt.

1933 szeptember 1-én született, munkáját a fővárosban, egy gyógyszergyárban kezdte, segédmunkásként. A ’60-as évek közepén tért vissza Szentesre, itt egyből az uszodában kezdte úszómesterként, és egészen nyugdíjazásáig ezt a munkakört töltötte be. (Utána még csökkentett munkaidőben is alkalmazták, és még utána is “mesterkedett”.)

2018. július 24-én lakásában elhunyt. (Az előtte lévő napon még megjelent strandon.)

Legenda volt sípja, legenda volt hangja, legenda volt beszédstílusa (mindig ahhoz igazította, akivel beszélt), legenda volt megjelenése, legenda volt jónéhány uszodai kalandja – LEGENDA Ő MAGA!

Nagyon sok (szentesi, magyar és külföldi) embernek van története Róla. Ismerve habitusát, bizonyára nem sértődne meg, ha a kettőnk között lejátszódott kis sztorit olvas(hat)ná.

háttérben az ÚSZÓMESTER – Varga Imre (Dencs) Itt “nagy emberek” között…

Ha jól emlékszem 14 éves, serdülő pólos lehettem, és nevén szólítva, de tegeződve próbáltam beszédbe elegyedni vele. Nyugodt hangon, így válaszolt az akkor kb. 40 éves Dencs: „én magának Dencs úr vagyok, kisfiam!”.

Természeten akkor sem, és később sem volt közöttünk harag, a nagyon szomorú az, hogy már nem is lehet többé….