Kiemelt hírek Szentes

É S Z R E V E T T E M – a szentesi emléktáblák…

Ebbe a rovatba ezúttal egy emléktáblával kapcsolatos észrevételt kaptunk, amit mindenképpen tovább-gondolásra érdemesnek tartottunk.
Hét évvel ezelőtt a Hősök erdejében az I. világháború kitörésének 100. évfordulója tiszteletére emlékfa ültetéssel és emléktábla avatásával emlékeztek az I világháborúban elesett katonákra. Annak rendje-módja szerint ünnepi külsőségek, beszédek, zeneszó, zászlók kíséretében.
Az eltelt néhány év elég volt ahhoz, hogy a történet feledésbe merüljön, a fa eltűnjön, és már csak az emléktábla széttört maradványait találjuk a helyén (fotók).
Lehet, hogy egy kép erről: szabadtéri
Na és akkor a szentesi emléktáblákról.
A szentesiek többsége büszke városa múltjára, többen is vállalkoznak arra, hogy múltunkat, gyökereinket felkutassák, feltárják, tudásukat átadják az utódoknak. Úgy tűnik, arra már kevesebben hajlandóak, hogy emlékezetükben őrizzék, és (a gyakorlatban) ápolják a helyi hagyományokat.
Az utóbbi 10 évben harminc (!) emléktáblát avattak Szentesen. Hogy ez sok, vagy kevés?
Nehéz megítélni. Ahhoz képest talán kevés, hogy mennyire gazdag a közeli és régmúlt-beli helytörténetünk. Ahhoz képest talán sok, hogy az emléktáblák avatását követően az „ügy” igen gyorsan elhalványul, jónéhány emléktábla „magára marad”.
Nem az emléktáblák állítása ellen szól ez a cikk, épp ellenkezőleg: ha már tábla alakjában állítunk emléket, akkor már az avatásakor gondoljuk a további „feladatokra” is.
Továbbá számos más módja is lehet a helytörténet jeles személyeire, eseményeire, történéseire emlékezni: például vetélkedők, túrák, megemlékezések, kiállítások stb. szervezésével. Ezek mintha „kimennének a divatból”, pedig lehet, hogy tartalmasabbak lennének, mint egy tábla, legyen az bármilyen szép is (ha az..). Felmerülhetne egy helytörténeti gyűjtemény kialakítása, akár a múzeum mellett is meg lehetne találni létjogosultságát.
Létrejöhetne (ismét) egy olyan helytörténeti egyesület (összefogva a cikk elején említetteket), amelynek feladata lehetne városunk (sok részletében még a helyiek számára is feltáratlan) gazdag múltjának kutatása, hagyományainak, értékeinek ápolása.
Az önkormányzat és hivatala is vállalhatna konkrétabban a helytörténeti feladatok megoldásából, hiszen a testvér települési kapcsolatok ápolására is jut erő és anyagi forrás, tehát a saját helytörténeti területre is juthatna – tervszerűen.
És még egyszer: miért is született meg ez a jegyzet?
„Kinek nincs múltja, hova ülteti a jövendőt,
mely mélyebb földet kíván,
mint a jelennek arasznyira nyúló kérge.”
Hunfalvy Pál (nyelvész, etnográfus)

Vélemény, hozzászólás?