A Szentesi Kereszténypedagógus Társaság szervezésében szeptember 21-én, az Ifjúsági Házban dr. Gruber László plébános, teológiai tanár tartott előadást a Liturgiával összefüggésben.
Előadásában – nagyon röviden összefoglalva – arról volt szó, hogy mi az, ami változik és mi az, ami örök a Liturgiában.
Döntően Klemens Richter német teológus munkásságából, és a német egyház néhány gyakorlatából vett gondolatokkal és tényekkel szőtte át mondandóját.
Klemens Richter (1940–) a II. vatikáni zsinat utáni liturgia tudomány egyik legjelentősebb német képviselője, az egyház aktuális problémáiról, a teológiai irányzatokról írt értekezéseket, a megújulás útját kereste: szorgalmazta a liturgiai reformot.
Az istentisztelet tere az a hely, ahol az egyház és a közösség ünnepli a hitet. A liturgikus ünneplés formája és a tér kialakítása egyértelműen megmutatja, miként gondolkodik egy közösség a hitéről, és hogyan látja önmagát. A liturgia- és közösségértelmezés, a liturgika és az egyháztan kölcsönösen hat egymásra.
Megváltozott az egyházkép, megváltozott az istentiszteleti értelmezés. Bizonyos „megújulások” már tapasztalhatók, példaként lett említve Pannonhalma.
Az állandó megújulás mellett azt is hangsúlyozta az előadó, hogy a hagyományok ápolás amennyire fontos. A változtatásokkal óvatosan kell bánni, ráadásul a (ha) kísérletezgetés óriási rizikóval is jár.
A liturgikus szépség és gazdagság önmagámban egy határozott érték, ráadásul a fiatalok körében is népszerű – tűnik ki a legújabb kutatási adatokból.
Zárszóként hangzott el, hogy az élő egyházat kell építeni, mert „a kő-templom önmagában kevés”.
Aki az egész előadást szeretné megtekinteni:
https://www.facebook.com/gruber.laszlo.5/videos/10218250530914040/
