Kiemelt hírek Szentes

Felolvasás Háy és Gyurkovics művekből

A Krúdy Gyula Baráti Kör és a Szentes-Csongrád Rotary Club szeptember 16-án újabb felolvasó estet tartott a Szentesi Városi Könyvtárban. Ezúttal is két drámából szerkesztett össze egy rövidített programot dr. Horváth György, aki „rendezte” is kollégáit.
Lehet, hogy egy kép erről: 5 ember, ülő emberek és belső tér
Az egyik:
Gyurkovics Tibor a Császármorzsa című művét 1994-ben írta. A kellemes hangulatot és kikapcsolódást jelentő, szarkasztikus humorral átitatott írása ízig-vérig kortárs darab. Szociológiai pontosságú groteszk „látlelet”, egy elidegenített világról.
Mit akarnak a nők?
Mit akar ez a felbőszült, gyilkolástól sem visszariadó baccháns-gyülekezet karácsony estéjén?
Azt, amit mindenki: azt a megváltást, melyet csak a szeretet képes közvetíteni és beteljesíteni. A valakihez tartozást, valaki figyelmének a birtoklását. A darab egy olyan felettes szeretetről beszél, amelyre a legaktuálisabban van most szükségünk.
És persze, nehezebb pillanatokban nem árt, ha tudjuk Isten telefonszámát!…
Lehet, hogy egy kép erről: 1 személy, ülő és belső tér
A másik:
Háy Gyula: Isten, császár paraszt
A 20. század második felének magyar drámairodalmában Háy Gyula művei tettek szert legnagyobb jelentőségre, több közülük bejárta Európa színpadjait. Tragikus írói sors: Háy Gyula nevét már Európa-szerte ismerték, amikor hazájában még egyetlen színművét sem játszották.
Legnagyobb visszhangra mindmáig legjobb műve, az Isten, császár, paraszt talált. A drámai konfliktusban konkretizálódó kérdése az, hogy az abszolutizmusra törekvő Zsigmond császár miért nem mentheti meg a máglyahaláltól Husz Jánost, miért nem köthet szövetséget a parasztsággal? Háy a kommunista forradalmár izgalmával a történelemben saját kora lehetőségeit faggatja, s Zsigmond császár dilemmájában a weimari polgári politikusok magatartásának lehetetlen voltát mutatja meg: a fasizmussal szemben a néptömegektől elszigetelten, azokra nem támaszkodva nem lehet sikeresen felvenni a harcot. A darab tehát a forró weimari légkörben fogant, s művére valójában az expresszionizmus túlfűtöttsége jellemző.
Ismét egy harmonikus összeállítást láthattuk, hallhattunk: egy vidám, de magvas gondolatoktól sem mentes írást, valamint egy nagyon komoly kérdéseket feszegető, valódi drámai darabot.

Vélemény, hozzászólás?