A Keresztény Pedagógus Társaság szentesi csoportja és a Horváth Mihály Gimnázium közös szervezésében Polus Enikő pszichológus, mentálhigiénés szakember tartott előadást a Horváth Mihály Gimnázium dísztermében. A megjelenteket Kovalcsik Magdolna a keresztény pedagógusok szentesi csoportjának vezetője és Tóth Tamás a helyszínt adó iskola igazgatója köszöntötte.
Az előadó mentálhigiénés szakember, családsegítőként, fejlesztő pedagógusként dolgozik. A MESEKŐ Alapítvány vezetője és a Felelős Szülők Iskolája szakértője. Három gyermek édesanyja. Elsősorban a hétköznapokban tapasztalható és alakuló érzelmi intelligencia kutatásával foglalkozik.
Tulajdonképpen erről szól a legutóbbi könyve, az Életünk mellékszereplői is. Szívesen idézett a könyvből, hiszen erről értekezett az ’Ezek a fiatalok’ előadásában.
Mindennapjaink során, a folyton változó helyzetek és kihívások közepette számos olyan emberrel találkozunk, akik mellékszereplők életünk „meséjében”, amelyben ideális esetben mi magunk játsszuk a főszerepet. Ők azok, akik formálják történetünket, hatással vannak ránk. (Pedig lehet, hogy egyáltalán észre se vesszük őket.
Polus Enikő szerint lelki készségeink és képességeink csak életünk mellékszereplőin keresztül fejlődhetnek ki igazán. Ezen mellékszereplőink folyamatosan ott vannak velünk: hol segítenek, hol hátráltatnak, hol feladatokat adnak, hol csupán jelenlétükkel hatnak ránk. Képesek komoly érzelmeket, indulatokat és örömöt is kiváltani belőlünk.
Az előadás folyamán saját tapasztalataiból, mások élményeiből és a mesevilágból származó példákkal illusztrálta az életünkben felbukkanó mellékszereplők funkcióját.
A pszichológusnő nagy jelentőséget tulajdonít a szimbólum-terápiának, praxisában él is ezzel a módszerrel, akár a pedagógusok is használhatnák munkájukban.
A pedagógusok, de fiatalok is „nagyot alkottak” a járvány időszaka alatt. a tanárok érzelmileg (is) megedződtek, döntő többségük példát mutatott a nagyon rövid idő alatt megváltozott helyzethez való gyors alkalmazkodásban. Számukra felelősségteljes volt ez az időszak azért is, mert a fiatalok az addigikanál sokkal jobban figyeltek rájuk, az ő reakcióikra.
A fiatalok megmutatták, lehet velük kapcsolatot teremteni, érzelmi világuk erőteljesen gazdagodott, paládul az által, hogy megtapasztalhatták az élet-halál kérdését. Megtanulták a félelmek a szorongás a pánik feloldásának módjait.
Az előadó szerint a hallgatóságnak az elhangzottakat egy „svédasztalnak” kell tekinteni, csak azokat a tapasztalatokat, tanácsokat “vegyék el”, fogadják meg és használják munkájukban, amit (amiket) valóban hasznosíthatónak tartanak.
