A Tóth József Színház és Vigadó ’Szentesi Szalon’ sorozatának keretében október 15-én Seres Antal, zenész-előadóművész-zeneszerző, a Zenével a Rákos Gyermekekért Alapítvány alapítója volt a Művész fészek vendége, akivel Torday Henrietta beszélgetett.
A Fivérek együttes frontembereként ismerhette meg az ország. A szakmai sikerei közé tartozik, hogy a Budapest Sportarénában a világhírű Gipsy Kings elő zenekaraként léphettek fel a zenekarral.
A beszélgetés elején ezt a „sztárság” felé ívelő pályaszakaszt elemezték, melynek során kiderült, hogy a fiúk számára a csillogásban, a show-bizniszben nem volt minden szimpatikus. Nehéz volt feldolgozni „Még most is, 42 évesen is keresem az utam. Gyakorlom az alázatot, az emberek iránti tiszteletet. Könnyíti a dolgom, hogy meg van bennem az erős empátia-készség” – válaszolta meg az ide vonatkozó kérdéseket a zenész.
Huszonegy éve tanít könnyűzenei gitárt és éneket tehetséges diákoknak. A mai világban ez egyébként sem könnyű, de Alföldi Róbert színművésztől megtanulta, hogy amit csinál az ember, azt szerelemből tegye – és ő ezt komolyan gondolja, ennek megfelelően cselekszik.
A sikert valami maradandó, nemes célra szerette volna felhasználni, ezért alapította meg 2011-ben a Zenével a Rákos Gyermekekért Alapítványt. Beszélt a megdöbbentő kezdetekről, a kórházban fekvő, szenvedő gyermekekkel történt első találkozásáról, az első „sikerekről”, melyekből erőt merített a további munkájához.
Heti rendszerességgel a szegedi Gyermekklinika Onkológiai osztályán a kezelést kapó gyermekek, gitározni tanulnak. A legnagyobb siker számára az, amikor az egészséges diákjai és a gyógyulófélben lévő beteg gyermekek egy színpadon állnak vele. Most már az ország minden pontján felléptek a gyermekekkel. Most már táborokat és egyéb programokat is szerveznek, melyekkel a beteg gyermekek gyógyítását célozzák meg. „Hiszem és vallom, hogy a zenének gyógyító ereje van” – mondta Anti (mert, hogy sokan így hívják).
Megható pillanata volt a programnak, amikor egy kisfilmen keresztül láthatta a közönség a konkrét munkát, amit Seres Antal végez a kórházakban. (Ezt nem tudom leírni.)
Sok zenésztárs állt az alapítvány mellé: Palya Bea, Zorán, Omega, Szekeres Adrienn, Mező Misi és még lehetne sorolni.
Ezen beszélgetésen külön megköszönte Ombódi Csilla munkáját, aki az alapítvány elnökeként nem csak ”elnöki munkát” lát el, hanem a mindennapi gyógyítást segítő tevékenységbe is bekapcsolódik.
Seres Antal beszélt a terveiről, vágyairól. Elsőként említette: kell egy hely!!
Egy olyan, állandó közösségi térre lenne szüksége a szentesi központú alapítványnak, ahol mindig megtalálhatnák őket, ahol intézhetnék a szervezet ügyeit, ahol tudnának foglalkozni a gyógyulófélben lévő gyermekekkel. (A fővárosban, a Heim Pál Gyermekkórházban már kialakítottak egy olyan szobát /csak arra a célra/, ahol a zene segítségével igyekeznek gyorsítani a betegek gyermekek felépülését./
Továbbá szeretné tudományosabb alapokra helyezni ezt a fajta gyógyítást segítő tevékenységet, ami szerinte más, mint a zeneterápia. Talán több. Ezért felméréseket végeznének, teszteket csinálnának, a tapasztalatokat rendszereznék, összegeznék, hogy a jövőben még hatékonyabban folytathassák ezt a tevékenységet.
A beszélgetés zenével kezdődött és azzal is zárult – Seres Antal előadásában
