A Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett ünnepség részeként nemcsak a muzsika terén jeleskedő csongrádi kötődésű fiatal művészek mutatkoztak be, hanem a Városi Galériában Csongrádról induló vagy itt szárnyaikat bontogató ifjú alkotók munkáiból is összeállítottak egy közös tárlatot. Mindannyian másképpen látják a világot, más technikákkal dolgoznak, de egy a közös bennük: Csongrádra hazajönnek.
Ritkán látni ennyi tehetséges fiatalt egyszerre a csongrádi Városi Galériában. Tizenhárman: Balla Regina építészmérnök, Baranyi Ádám divattervező, Juhász Judit építészmérnök hallgató, Kálmán Áron tervezőgrafikus, Kontra-Bali Dóra okleveles építészmérnök, Máté Hunor képzőművész, Pétersz Nóra üvegtervező, Pipei Borbála formatervező, Szabó Nelli formatervező, Szepesi Dóra festőművész, Sztanó Zsuzsanna tervezőgrafikus, Vincze Alina kameraman szakos hallgató, Vincze Aletta festőművész hozta el munkáit, bizonyítva ezzel azt, hogy a csongrádi művészeti életben van utánpótlás.
Kötődések III. – Ezt a címet kapta a tárlat, nem véletlenül. Az első ilyen jellegű kiállítás 2012-ben volt, akkor a Csongrádon élő és alkotó képzőművészek alkotásaiból állították össze az anyagot. A következő Kötődések-tárlat a nemzetközi művészkapcsolatokra épült. Az akkor kiállító külföldi művészek máig is sokat tesznek azért, hogy Csongrád neve ismert legyen a nemzetközi művészeti életben. Most egy fiatal generációt kutattak föl, nem teljes a „paletta”, a csongrádi származás volt a rendezőelv. A hely szelleme, a genius loci működik, hiszen nem lehet véletlen, hogy egy kisváros ennyi tehetséggel büszkélkedhet.
A kiállítást Losonczi Áron építészmérnök ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Áron speciális helyzetben van, hiszen ő nem csongrádi születésű, Szolnokról költöztek szüleivel Csongrádra akkor, amikor 1991-ben édesanyja polgármester lett. Persze nem volt neki teljesen idegen a város, de nem érzett kötődés és pontosan emlékszik arra a pillanatra, amikor ez megváltozott. Ma már ide tartozik, itt dolgozik, itt született az üvegbeton, itt alapított családot. Azért nem külföldön vagy Budapest, mert ide kötődik, a megfogalmazhatatlan, Csongrádhoz húzó gravitáció itt van benne.
A kötődés a tizenhárom fiatalt összehozó erő, és a csongrádiakat is ide vonzó késztetés is, hogy lássanak valamit, ami innen ered, a helyből nőtt ki, ahol élünk, és amihez mi is kötődünk. A fiatal művészek mindegyikének mást jelent Csongrád, mást jelent az ide kötődés, az emlékek, élmények mindenkiből mást hoznak ki. A sokféle technika, látásmód ellenére mégis egységes tárlatot láthatnak mindazok, akik ellátogatnak a Városi Galériába február 24-ig.
