Hírek Kiemelt hírek Szentes

Márpedig írni kell!

A Szentes Városi Könyvtár szeptember 15-én rendezte meg T.H. Fabling könyvbemutatóját. Tulajdonképpen könyvbemutatóit, mert egyszerre három kötettel is találkozhatott az érdeklő: (időrend szerint) a Tiltott győzelem; a Visszavágó és a Lidérc üli pénzét.
Ennyi bevezető után elárulhatjuk a „titokzatos„ név eredetét: a soproni születésű (de már szentesi), matematika-fizika- és informatika szakos tanár: Hámori Tamás.
Talán a családias légkörű író-olvasó találkozó hatására, de beavatta hallgatót életének szerzői munkásságának részébe, könyvei megszületésének folyamatába.
Öt éves kora óta olvas, mindenevőnek bizonyul(t), már régóta kedvencei a sci-fi, a kalandregény és a krimik.
Valójában nyugdíjas kora óta ír: „több lettaz időm, mivel töltsem el a délelőtti egyedülléteket – hát írta, Először csak magamnak, a magam kedvéért”.
Aztán egy könyvkiadó mellé állt, megjelentette. Óriási élményt jelentett neki, az első könyvének megjelenése a könyvhéten, és az ott megjelenő első vásárló, aki ráadásul még dedikálást is kért.
Később az író beszélt a három könyvéről külön-külön, anélkül, hogy sztorikat árult volna el a történetekből, vásárolja meg, aki még azokra is kíváncsi – mondta.
Már az első könyve kapcsán beavatta közönségét: miként lesz a kéziratból kész könyv. Kiknek, miben és hogyan kell együttműködni ahhoz, hogy elkészüljön a várva várt könyv.
Mivel sokat olvasott, és ezen belül is ismeri a fegyvereket, repülőgépeket, így nem kell túlságosan sok kutatómunkát végeznie, hiszen a könyvei megírásához ezeket már nem kell kutatnia.
Lehet, hogy egy kép erről: 1 személy és álló
Beszélt arról is, hogy nem egyszerű a könyv-borítók ki(meg)választása. A második kötet (Visszavágó) grafikusa elkényeztette. Tényleg elolvashatta a könyvét (pedig az nem szokás), és a képen a vadászgép valóban a lengyel P11C, a szárnyakon ott a sebtében lefestett lengyel felségjel stb.
Végezetül elárulta, hogy bár az olvasók véleménye neki nagyon fontos, de nála már az írás függőséget okozott. S, hogy ez meg is jelenik-e majd, az más kérdés.
Búcsúzásképpen hozzátette: köszönet a családomnak, akik elviselnek, ha benne vagyok egy könyv írásában.
Természetesen nem maradt el most sem a dedikálás sem.
Lehet, hogy egy kép erről: egy vagy több ember

Vélemény, hozzászólás?