Kiemelt hírek Szentes

MIT ADOTT NEKEM A SZENTESI KÖZGÉ? (A beiskolázási időszak margójára.)

Béres Tamás írása
Szentesen született. Író, szociológus, PR-szakember. 1997-ben végzett a KÖZGÉBEN. A Nyíregyházi Főiskolán szerezte első, majd Debreceni Egyetemen a második diplomáját. Jelenleg Nyíregyházán él, a Nyíregyházi Egyetemen dolgozik. Egy társadalmi folyóirat szerkesztője, verseket, novellákat, meséket ír. IBBY-díjas. Legutóbbi mesekönyve az Igric nagyi 2019-ben jelent meg.
Mit adott nekem a KÖZGÉ? A kamaszkorom legmenőbb pillanatait. Sok tanulást, inspiráló irodalomórákat, vagány töriórákat, a világképemet formáló közgázórákat. Érettségit. De előtte barátokat, azóta barátokká váló tanárokat. A bemutatkozás lehetőségét. Mert irodalmi és iskolaújságot szerkesztettünk, vagánykodtunk az iskolarádióban, bulikat szerveztük és nagy diszkókat (akkor így hívtuk, ma partinak mondanánk…) tartottunk. Színjátszó kört szerveztük és vicces darabokat adtunk elő, de volt, hogy komoly történeteket meséltünk, játszottunk megható, szívig ható darabokat és szerelmeseket, …így történt, hogy egyszer, egy musicallel megtöltöttük a szentesi színháztermet is. Életre szóló élmény volt.
A KÖZGÉBEN mutathattam meg először a verseimet és a novelláimat az olvasóknak. Tanáraim meglátták, miben vagyok tehetséges, támogatták, motiváltak, hogy írjak még, szerkesszek újságot, mondjak verset, szerezzek tapasztalatot. Amit a KÖZGÉBEN kaptam, abból a tudásból, abból az alapból építettem tovább az ismereteimet a főiskolán, ahová elsőre felvettek. Így aztán én is tanár lettem, aztán pedig szociológus… Ma is szívesen gondolok az ott töltött négy évre: voltak áttanult éjszakák, hetekig tartó fárasztó színházi próbák, voltak barátok és remek osztálytársak, segítő tanárok és szerelem…, na jó… szerelmek.
Nemrég mint előadó térhettem vissza alma materembe, ahol ugyanaz a szeretett környezet fogadott, mint volt ott jó pár éve, s bár egy csomó minden megváltozott, talán én sem vagyok ugyanaz, de azt éreztem, hogy a KÖZGÉ falai között még mindig a diák az első, fontos a tehetség támogatása, inspiráló a környezet és jó a hangulat a tanáriban…, ami szerintem nagyon fontos. Tiszta szívvel ajánlom a nyolcadikosoknak a Hódmezővásárhelyi SzC Szentesi Boros Sámuel Technikumot, Szentesen! Ami nekem mindig is KÖZGÉ marad, kamaszkorom leginspirálóbb helye!
Béres Tamás: könyvek, padok
általában jó tanulók voltunk
nagy vágyakkal, sok daccal, erővel
semmiből egy éjjel hegyet raktunk
felnőttünk, telve vakmerőséggel
megesett, nem voltunk jó tanulók
a leckét meg-megírtuk, vagy mégsem…
harcoltunk, mint éhes földönfutók
(megírt) puskával, vagy fegyvertelen
volt, hogy nem vettük észre a csengőt
a padhoz láncolt a kíváncsiság
tanultunk múltat és saját jövőt
gépen írni lassan, meg gyorsírást
a falak között még ott a hangunk
még visszhangzik egy-egy ‘kiáltott szó
nevetésünk, dühünk vagy haragunk
az idő porával már elhalkuló
arcaink sárgulnak a tablókon
az instán sincs olyan ‘kúl’ effekt már
ami retusálna a fotókon
arcunkat fakítja a napsugár
a mi közösségünk nagy csapat volt
egymást még most is lájkoljuk néha
mindig kaptunk jó szót, kaptunk otthont
élünk, mintha el se mentünk volna
tanárnők, tanárok, anyák, apák
falak, padok, tollak, könyvek, lépcsők
‘mik akkor voltunk visszahozhatják
mesénk hősei mi, a túlélők

Vélemény, hozzászólás?