Egyéb Kiemelt hírek

NAGY IMRE (mártír) miniszterelnök emlékére !

November 4-én hajnalban Nagy Imre miniszterelnök drámai hangú rádióbeszédben jelentette be a második szovjet beavatkozást:
„ Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.”

S akkor eldördültek a fegyverek 1956.októberében, és a magyar nép ismét megmutatta a világnak, hogy a szabadságért az igazságért, mi mindenre képes. Az október 23-i forradalomról és szabadságharcról “lelki szükség írni”, kötelességünk tisztelegni a hősök emléke előtt.

Az események központi alakja az a Nagy Imre volt (egyetemi tanár), aki nem készült a miniszterelnökség átvételére, de Moszkva “hatására”, 1953.07.04-én a katasztrófával fenyegető helyzetben a fékevesztett bolsevik terror okán, kényszerűségből mégis elvállalta az ország vezetését, a minisztertanács elnöke lett.
Kétségtelenül bátor tett volt, mivel saját igazának hitelén kívül egyedül csak őszinteségében bízhatott. Elhívatott kormányfői tevékenysége alatt meghozott reformjai és törekvései nagyban hozzájárultak a forradalmi helyzet kialakulásához, melynek köszönhetően a “sztálinista terror mindent beborító szövedéke is felfeslett”.

Október 23-án eldördültek a fegyverek, este a Parlamentnél honfitársaink estek áldozatul a kommunista diktatúra aljas fellépésének. A szabadságra áhítozó lakosság folytatta a harcot, amely eredményeként elérték, hogy a korábban lemondott Nagy Imre 1956.10.24-én másodszorra is kormányfő lett. Elvitathatatlan érdeme volt, hogy felismerte nem csak a rendőrök és katonák, hanem már a szakszervezetek által is támogatott forradalmárok nem kívánták megdönteni a szocialista rendszert, hanem pusztán demokratikus reformokat akartak (mint pl. több pártrendszert, az orosz hadsereg kivonását és a politikai rendőrség -ÁVH- feloszlatását). Nagy Imre azt is jól látta, hogy a pártvezetés fegyveres harctól remélt megoldása helytelen !

S akkor eldördültek a fegyverek, és a “halál szagának némaságát” felváltotta a sortüzek ropogása, de hiába voltak egyre véresebbek országszerte ezek a sortüzek valójában a régi rendszert lőtték szét, a kommunista hatalom összedőlni látszott. Nagy Imre államférfiúi kvalitását bizonyítva felismerte, szükséges a nemzetközi politikai helyzet miatt felmondani a Varsói Szerződést majd Ausztria mintájára, kinyilvánította Magyarország semlegességét.
Tragédiánkra a Nyugati hatalmak “nem léptek” (az ENSZ nem ismerte el a semleges Magyarországot), a Szuezi-csatorna miatt kialakult válság nem tette lehetővé a nemzetközi fellépést, a Szovjet érdekszférába történő “beavatkozást”. Az is tény, hogy a britek és franciák a nemzetközi jogot sem-mibe vevő (Szuezi-csatornai) agressziójával párhuzamosan, a Szovjetunió joggal érezhette, hogy büntetlenül avatkozhat be Budapesten.

S akkor eldördültek a tankok, igen az orosz tankok, s galád módon a “ruszkik” vérbefojtották a szabadságharcot (mint 1948/1849-ben), a kommunista diktatúra restaurációja pedig elkezdődhetett, amely politikai rendszer szerepének kiegyensúlyozott elemzéséhez egyidejűleg kell meghaladnunk a kritikátlanságot és démonizálást, de az már egy másik történet.

A terror elől Nagy Imre kénytelen volt menekülni s a Jugoszláv nagykövetségen talált menedéket, de mivel hitt az oroszok és Kádárék hazugságainak (Kádár írásos garanciában vállalta, nem vonják felelősségre) elhagyta a követséget, de aljas módon mégis letartóztatták, tisztességéért a hazáért meghurcolták. Nagy Imre kivégzése a bírósági eljárás dacára puszta gyilkosság volt, hiszen az ítélethozatalra egy koncepciós pert követően került sor (1958.06.16-án,) s a bitofán végezte !!
56′ képsorai-képei, filmkockái-filmjei belénk égő villanásai emlékeztetnek arra, hogy soha de soha nem feledhetjük azt, amikor “arccal lefelé temették el a Magyart “!

• Utóirat: A sors végül is igazságot szolgáltatott azzal, hogy amikor 1989.07.06. napján a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte Nagy Imre és Társai elleni halálos ítéletet, s pont azon a napon hunyt el az a Kádár János, aki anno azt jóváhagyta.
Dr. Dömsödi József (Szentes)

/Fotó: internet/

Vélemény, hozzászólás?