Hírek Kiemelt hírek Szentes

Retro számítógépek és Prievara Zsolt

Veterán számítógépeket gyűjtöttek összes szentesi szakemberek, és ebből készült el egy látványos kiállítás Szentesen, a Városi Könyvtárban. Ez a kiállítás április 7-ig látogatható, de még annál is fontosabb, hogy ebben az időszakban rendhagyó tanítási (informatika) órákat is szerveznek ebben az autentikus környezetben. Még lehet jelentkezni a könyvtár elérhetőségein.
A kiállítás egyik fő szervezője Prievara Zsolt szoftverfejlesztő volt, aki a megnyitón is beszélt, így vallott magáról és a számítógépek “kapcsolatáról”:
Prievara Zsolt vagyok, igazi kocka, de mondhatjuk egyszerűen úgy is, hogy szoftverfejlesztő. Már kisgyerek korom óta érdekelt, hogy az elektromos szerkezetek hogyan működnek. Az első találkozásom az informatikával valamikor általános iskolás koromban volt, talán harmadik vagy negyedik osztályos lehettem. Egy Commodore 64 gép volt az, és első látásra szerelem.
Akkor még nem tudtam pontosan, hogy hogyan és miként, de ezzel szeretnék foglalkozni majd, ha nagy leszek. Így aztán minden napomat annak szenteltem, hogy ezt a célt elérjem. Szüleim vettek nekem egy Seltron 200 gépet, amelyhez gyakorlatilag semmilyen program sem volt. A legtöbben ezt kudarcnak élték volna meg, nekem kihívás volt.
Pár hét alatt elkészítettem az első játékaimat, gyakorlatilag megtanultam BASIC nyelven programozni a gyári kézikönyv alapján. Gyorsan kinőttem a gép korlátait, jött egy Commodore 16. Itt már volt sok játék, de az alkotási vágy mindig győzött és a BASIC mellett rengeteget foglalkoztam a gépi kóddal és a grafikával. Utána végre megérkezett a Commodore 64 és a barátokkal demókat, játékokat próbáltunk csinálni.
Az Amiga 500, majd az Amiga 1200 jött sorban és egyre komolyabb programokat, algoritmusokat készítettem. Fontosnak tartottam, hogy a programjaimhoz a grafikát mindig magam terveztem, valahogy ez is érdekelt és megvolt hozzá az érzékem is. Eközben az egyik barátommal írtunk egy könyvet az Amiga programozásáról.
Az iskolai tanulmányok közben mindig a programozás felé haladtam, így lettem végül mérnök informatikus, programozó. Ezzel párhuzamosan már a PC-k világába is belecsöppentem a főiskolán, hiába, haladni kellett a korral. A főiskola elvégzése után pár évvel gyorsan a programozás lett a fő bevételi forrás, így kerültem Budapestre és lettem játékfejlesztő.
A gyermekkori álom teljesült, több kiadott játékban ott a nevem, amelyekre a mai napig büszke vagyok. A játékok után az adatbázis kezelés lett a fő csapásirány, illetve az egyedi szoftverfejlesztés. Többek között sikerült a Budapest Bábszínháznak elkészíteni az “Egy egér naplója” című bábelőadáshoz a valós idejű 3D háttér megjelenítést, egyik legjobb munkám volt. De készült televíziós adáslebonyolító szoftver, számos kisebb-nagyobb játék mindenféle mobil platformra, míg eljutottam a ipari beágyazott rendszerek világáig.
Szakmai utam során végig fontos volt a grafika, mai napig rengeteget foglalkozok azzal is. Számos programozási nyelvet tanultam meg és használok aktívan nap mint nap. Rengeteget kell tanulni, hogy valamennyire lépést tudjak tartani a fejlődéssel.
A régi számítógépeimet sosem tudtam elfelejteni, mivel nagyon sokat jelentettek számomra. Bizonyos szempontból mindegyik a kedvencem volt és hiányoztak. Először csak elkezdtem írni egy Commodore C16/Plus4 emulátort, amely aztán elég komoly pályát futott be a 2000-es évek elején, hiánypótló program volt. Majd elkezdtem sorban beszerezni ezeket a gépeket fizikai mivoltukban és a végén gyűjtemény lett belőle. Később sikerült szert tenni néhány egészen különleges darabra is – volt amit Ausztráliából -, ezeket szoktam kölcsönadni más kiállító barátoknak vagy saját kiállításon bemutatni.
Nagyon sokan őriznek kellemes emlékeket ezekről a gépekről, sokunk gyermekkorát idézik fel és jó egy kicsit nosztalgiázni. Fontosnak tartom, hogy ezeket a gépeket megőrizzük az utókor számára, bár számos retro gép a mai napig aktív életet él a mai világban is.

Vélemény, hozzászólás?