Kiemelt hírek Szentes

Szentesi emlékezés két népszerű színésszel

Mindenszentek napja a keresztények ünnepe, melyet a katolikus keresztény világ november 1-jén tart. A következő napon, november 2-án az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért. Szokás, hogy az emberek meglátogatják és rendbe teszik elhunyt hozzátartozóik sírját, virágot visznek és gyertyákat, mécseseket gyújtanak mindenszentek napján, illetve a halottak napján.

Ezekben napokban nagyon sok, Szentesről elszármazott is hazalátogat, felkeresi hozzátartozói sírját, találkozik barátaival.

Abban a szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy november 1-én összefutottunk két kiváló, szentesi közismert személlyel: Gáspár Sándor, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésszel, érdemes művésszel, Szentes város díszpolgárával, és testvérével, Gáspár Tibor Jászai Mari-díjas színésszel, érdemes művésszel, a „Szentes Városért” Emlékérem kitüntetettjével, akik a szülői sírhoz jöttek el.

Ha már találkoztunk, váltottunk néhány szót a kegyeleti napokkal összefüggő gondolataikról, a szülőföldhöz való kötődésükről, emlékekről, szüleikről. Kérdezve édesapjukról – áradoztak, és sztorikat meséltek az ő szigorúságáról, valamint arról, hogy emellett milyen sokat játszottak, sportoltak együtt.

Tibor kezdte a mesélést: az itthonról hozott értékekre támaszkodunk még napjainkban is, hiszen itt Szentesen ismerkedtünk meg az élet minden írott és íratlan szabályaival.

Mindketten 18 éves korunkig itt éltünk, és drága szüleinkhez még hosszú évekig rendszeresen haza jártunk. Nagyon sok emlék égett belénk, ami meghatározta egyéniségünket, művészi pályánkat, és ezt büszkén vállaljuk, hirdetjük – mondta.

Sándor azzal folytatta, hogy nemcsak ilyen különleges alkalmakkor jönnek haza, mert például a családi sírhelyet nyáron tették rendbe. Ilyenkor találkoznak szentesi ismerőseikkel, barátaikkal, de ők – mivel korán eljöttek a városból – kevesen, egyre kevesebben vannak.
Ma öt sírt kerestünk fel, emlékeztünk a közvetlen rokonságra
Tibor említette, hogy a mai nagyon, rövid itt tartózkodásuk miatt, a még most is jó állapotban lévő Dózsa György utcai szülőházukat nem tudták meglátogatni, pedig sokrétű emléket idéz fel számukra például az udvaron álló több mint 80 éves tölgyfa. Az pedig külön öröm, hogy a háznál még áll a galambdúc, amely számára egy életre szóló szenvedélyt alapozott meg.

Sándor azt is elárulta: örül annak, hogy egyre több szentesivel találkozik a színészi pályán is, köszönhetően a Horváth Mihály Gimnázium drámai tagozata eredményes munkájának is.

Rövid beszélgetésünk is találkozóval zárult, hiszen a két színművész – gyermekeikkel együtt – találkozott a szentesi Dömsödi családdal, hogy az unokatestvérek is láthassák egymást, beszélgethessenek.

A Gáspár testvérek – gyermekeikkel. (b.) Gáspár Gergő, Gáspár Sándor, Gáspár Kata, Gáspár Emese, Gáspár Tibor és Gáspár Bendegúz.

Vélemény, hozzászólás?