Hírek Kiemelt hírek Szentes

Szentesi (szellemi) körséta az ártéri gazdálkodás körül

A Szentesi Vendégszeretet Egyesület májusi 14-én a Péter Pál Polgárházban rendezte meg a Szentesi Körséta sorozatának következő állomását, melynek során Dr. Mód László muzeológus, történész az ‘Ártéri haszonvételek, ártéri gazdálkodás Szentesen’ címmel tartott előadást.
A “szellemi” körséta a tiszai ártér gazdálkodóinak hagyományos tevékenységeinek megismeréséről, a szőlőtermesztés itteni történetéről, sajátosságairól szólt.
Az itt élő népesség alkalmazkodott a természeti környezethez, és egy sokoldalú, komplex gazdálkodást igyekezett kialakítani, ami biztos megélhetést nyújtott számára – kezdte az ismertetést az előadó, aki 2010-ben e témakörben írta doktori disszertációját. A folyók által kisebb-nagyobb rendszerességgel látogatott ártereken a szentesiek nádat, gyékényt, vesszőt vágtak, halat fogtak, hurkokkal, tőrökkel vízimadarakat ejtettek el, a réteken pedig szénát gyűjtöttek állataik számára.
Nem kísérelték meg a víz útjának elzárását, arra törekedtek, hogy az áradások a fokokon keresztül eljussanak az ártérre. A 19. század közepén kezdődő folyószabályozási munkálatok jelentős mértékben átformálták a Tisza menti táj arculatát. A korábban vízjárta területek zömét művelés alá fogták, de nem, vagy kevéssé számoltak a pusztító árvizek illetve az aszály megjelenésével.
Az Alföldi szőlő- és borkultúra kutatásával foglalkozó egyetemi adjunktus az előadásában kitért arra is, hogy a rendelkezésre álló szűkös levéltári források és az egykorú sajtóbeszámolók tükrében nem vázolható fel teljes egészében az a folyamat, ahogyan az árterületeken a szőlő- és gyümölcskultúra kibontakozott.
Meghonosításukban feltehetőleg fontos szerepet játszottak azok a személyek, akik valamilyen okból kifolyólag először próbálkoztak a telepítésekkel, ami később követendő példaként szolgált mások számára is.
A szőlőtelepítések hátterében a korszak rettegett szőlőbetegsége, a filoxéra elleni hatásos védekezési módszer húzódhat meg, ami az árterületeken összehasonlítatlanul olcsóbbá tette a telepítési munkák elvégzését, mivel nem mutatkozott szükség rezisztens alanyok alkalmazására a talaj immunitása illetve az időszakosan visszatérő áradások miatt.
Nem szabad ugyanakkor elfeledkeznünk arról sem, hogy a parcellák szőlővel és gyümölcsfával történő betelepítése az adott terület sokkal intenzívebb hasznosítását, ezzel összefüggésben pedig jelentősebb hasznot jelentett a földtulajdonosok számára, akik sok esetben más birtokkal nem is rendelkeztek.

Vélemény, hozzászólás?