Kiemelt hírek Szentes

Szentesre került a Pardy-hagyaték

Dr. Pardy Istvánt (1917-2000) tanárt, a szentesi fekete kerámia egyik kimagasló egyéniségét, az 1960-as évektől a szentesi fekete kerámia „megújítóját” nagy tisztelet övezte, övezi a helyi kulturális közérdeklődésben. A Korsós soron kialakult és művelt, nagy hagyományokkal rendelkező fazekasság későbbi „munkásainak” ő volt a példakép, technológiáját, motívumait őrizték, és továbbfejlesztették.

Alkotásai közül néhány jelenleg is megtalálható a Magyar Nemzeti Múzeumban, annak digitális archívumában, és természetesen a szentesi Koszta József Múzeumban. Életének utolsó 20 évében már a Balaton-felvidéken élt, ahová magával vitte munkaeszközeit, kerámiáit. Az elmúlt hetekben Pardy István családja úgy döntött, hogy felajánlja a szentesi múzeumnak a megmaradt gipszmintákat, és félkész kerámiákat, és egyéb relikviákat.

Az Együtt Szentesért Egyesület néhány tagja folyamatosan ápolta a családdal a kapcsolatot, a konkrét felajánlást követően pedig – Mihály Béláné elnökségi tag vezetésével – megszervezték a hagyaték „hazahozatalát”.

Az elmúlt hétvégén megtörtént a szállítás, és március 25-én a Koszta József Múzeum munkatársai átvették a 28 dobozba, gondosan becsomagolt muzeális anyagot. A szállítást Fodor Csaba, a Művelődési Központ mb. igazgatója vállalta, a szállítás költségét az önkormányzat fizette.

Farkas László Róbert a múzeum igazgatója örömmel fogadta a felajánlás hírét, elmondása szerint, a nemsokára kialakítandó “Szentesi Értéktár”-ban helyezik majd el a Pardy-hagyaték tárgyait.

Néhány gondolat (a teljesség igénye nélkül) Pardy Istvánról, aki 1917. április 16–án született Nagykároly közelében, Börvelyen. Családjával Debrecenből került Szentesre, ahol kibontakozott érdeklődése a fazekasság iránt.

Pardy István nemcsak római és görög cserépedények másolásával foglalkozott, hanem az 1960-as évek végén a Horváth Mihály Gimnáziumban tanfolyamokon próbálta bevezetni a diákokat a fekete kerámia készítésének fortélyaiba.

Miután 1978-ban Szentesen a Somogyi utcai lakóházukat kisajátították, a család a Balaton-felvidékre, Aszófőre költözött, ahol munkásságának új szakasza kezdődött. Nyaranta a lakásán önálló kiállításokat szervezett. Az 1970-es években fordult figyelme a népi kerámiák felé, amelyek közül a tányérokat, a kancsókat, a kulacsokat és az aratókorsókat gyakran egyedi ábrákkal és kézi véséssel díszítette.

Pardy István az 1950-es évek elejétől az 1970-es évek közepéig az egyetlen olyan kézműves volt Szentesen, aki a redukciós égetési eljárással készített díszedényeket, azaz ebben az időszakban ő jelentette egy személyben a szentesi fekete kerámiát.

Tevékenységét állandó kísérletező kedv jellemezte, ami változatos edényformák kialakításában jutott kifejezésre. Nem másolta szolgai módon tanítómestere, Dósa Sándor munkáit, hanem arra törekedett, hogy egyedi stílusvilágot alakítson ki és teremtsen meg.

Képgaléria:

navigate_before
navigate_next

(forrás: Dr. Mód László, Aszófő honlap)

Vélemény, hozzászólás?