Hírek Kiemelt hírek Szentes

Színháztörténetről a színházban

A Szentesi Szalon Tudomány Kuckójának vendége volt június 7-én dr. Kálnoki-Gyöngyössy Márton régész, aki a reform-kori magyar színjátszásról beszélt – Torday Henrietta kérdéseire válaszolva.
Az előadó már az elején tisztázta: véleménye szerint a reform kor hosszabb időt ölelt fel és nagyobb ívű volt, mint azt tanítják napjainkban.
A színház szerepe, jelentősége már a 18. század végén is érezhető volt, a 19. században pedig különösen kiemelkedő volt. Propagandisztikus hatása páratlan, a kor eszméinek leghatásosabb hordozójának bizonyult. A magyar nyelv és irodalom, illetve a magyar kultúra megtestesítőjévé lépett elő.
Mária Terézia idején már német nyelvű színjátszás kezdődött, majd később is jóval fejlettebb volt a magyarokénál, ami részben azzal is magyarázható, hogy a magyar lakosság többsége német nyelvű volt.1815-ben a magyar színészetnek vidéki városok, adtak otthont.
A németeknek igen, a magyar színészeknek ekkor még nem volt állandó színházuk. Nagy nehézséget okozott a pénz hiánya is. Az első színtársulat 1790-ben Budán alakult meg Kelemen László vezetésével. Főleg Pesten lakó diákok látogatták a színházat, de a Martinovics-féle mozgalom leleplezése után a társulat 1796-ban feloszlott.
1815-ben meglepő sikerrel adták elő Kisfaludy Károly A tatárok Magyarországon c. színművét. Mellette Katona József szerepe a magyar színháztörténet fejlődésében elvitathatatlan – tette hozzá.
1837-ben megnyílt a Nemzeti Színház Budapesten (a Pesti Magyar Színházat minősítették azzá törvényi úton), így a magyar színészet a fővárosban végleges otthonra talált.
Beszélt még a játszóhelyek kialakulásáról, a plakátok, a jelmezek akkoriban betöltött szerepéről. A repertoár és a közönség összetételének változásai is szóba kerültek.
A dialógus végén kérték az előadót, hogy a színházak mai szerepéről is beszéljen. Tőmondatokban a válasza:
Nem minden a pénz. Ha van sok pénz egy produkcióra, az még nem jelenti azt, hogy jó előadás születik, illetve fordítva is igaz.
Jó lenne, ha a megyeszékhelyeken működő színházak színvonala kiegyenlítettebb lenne.
A színházak egyéni problémáikat “ne beszéljék ki” az előadásaikban. Ezek egy-egy intézmény belügyei, a néző nem kíváncsi ezekre.
Az előadó többször is idézett Petőfi Sándor: Levél egy színész barátomhoz című verséből. A cikk végén álljon itt az az idézet, amely a reform-kori és a kortárs színházakra is érvényes:
“Az isten adja, hogy minél előbb
Akképen álljon szinmüvészetünk,
Amint valóban kéne állnia.”
A diskurzus végén az egyik jelenlévő megköszönte az előadást: “bár rendelkeztem alapismeretekkel, de sok újdonságot is hallottam, ami biztosabbá tette eddigi tudásomat. Kár, hogy kevesen jöttek el ezt a gondosan felépített előadást meghallgatni”

Vélemény, hozzászólás?