Csongrád Hírek Kiemelt hírek Sport

Újabb érmeket hoztak a Körös-toroki bringások

Ismét dobogós helyezésekkel – méghozzá rögtön hárommal – tért haza július 4-én a Dunakanyarban rendezett versenyről a Körös-toroki Oxigénfalók (KTOF) amatőr sportcsapat. Ezúttal Tahitótfalu-Kisoroszi-Tahitótfalu (18 km) volt a távolság, melyet szigorúan egyénileg, a lehető leggyorsabban kellett teljesíteni. Hankó Zoltán kivételével mindenkinek ez volt az első időfutam versenye ezen a pályán.

A végeredmény: Giricz Abigél harmadik, Giricz Benjamin második és Giricz Gábriel első helyet szerezte meg a saját korcsoportjában. Azonban Giricz Balázs és Hankó Zoltán sem szomorkodhat: Balázs első időfutam versenyén ötödik helyen végzett és komoly tapasztalatot szerzett, míg Zoli 1.5 percet javított saját magához képest úgy, hogy a  MASTER mezőny nagyon erős és népes volt, továbbá 30 fok meleg volt.

Hogyan is történt mindez?

10 óra körül érkeztünk. A bringák előkészítése után ettünk, majd egy közös bemelegítés következett, ami azért nem is egyszerű, mert ami egy 15 évesnek bemelegítés, az egy 10 évesnek már tempó.

A start idők nem sokkal dél utánra estek, és úgy osztottak be bennünket a szervezők, hogy 3 perc volt közöttünk, kivéve Zolit: Abi – 12:08,  Balázs – 12:11,  Gábriel – 12:14,  Benjámin – 12:17, Zoli – 12:23.

Az előre tervezett időpontokban rajtoltunk egyénileg. Tahitótfaluból indulva Kisorosziig kellett menni, majd ott egy bóját megkerülve fordultunk vissza, hogy kb. ugyanannyi utat megtegyünk. Az út közepes minőségű szokásos “hungaricum”: odafelé egy kb. 100 méteres szakasz rázta fel a versenyzőket, mivel foltokban hiányzott az aszfalt kopó rétege, míg visszafelé több km-en keresztül csak egy kb. 40-60 cm-es sáv volt egyenletes az úttest jobb szélén.

Nyilván ezek egy autóból nem érzékelhetőek, azonban az országúti bringákon nincs lengéscsillapító. Ráadásként ezek a rossz szakaszok árnyékban is voltak, így még nehezebb volt észrevenni azokat.

Többektől hallottam vissza, hogy egyes autósok rendkívül türelmetlenek voltak és veszélyes előzésekbe mentek bele, komoly balesetveszélyes helyzeteket teremtve. Hiába volt jelen rendőr, mivel folyamatos ellenőrzést nem végeztek, a járművek egy része csak addig tartotta be a szabályokat, amíg a rendőr látta. (Pedig egy rendőrmotorossal lényegesen lehetett volna javítani a versenyzők biztonságát főleg a fentebb említett 100 méteres úthibás részen.)

A versenyszabályok szigorúak voltak: az első jobbkanyarban felezővonal átlépés 5 perc büntetővel járt, illetve ha bárki szélárnyékot kihasználva tekert (pl. autó vagy másik bringás mögött), büntetést kapott, hiszen ez egyéni időfutam, egyedül kell teljesíteni.

Id. Giricz László továbbra is csak edzőként volt jelen, aki az első versenyzőnket,  Abigélt kísérte – szigorúan mögötte haladva – egy speciális, erre a célra minimálisan átalakított bringával. E mellett Laci összevárta a csapatot a célban. Zoli pedig az indításban segédkezett, dokumentálta azt, végül pedig el is indult a versenyen.

Nem tudom, hogy a többi csapatnál hogyan ment, de mi ahogy megláttuk csapattársunkat, teli torokból biztattuk egymást: “Hajrá KTOF!”, ami – állítom – komoly másodperceket jelentett.

Zoli: “Reméltem, hogy senkit sem érek utol a csapatból, ami azt jelenti, hogy mindenki nagyon jól teker. A 30 fok meleg sokat kivett belőlem, mégis tudtam annak ellenére javítani, hogy eddig ezt 17-18 C fokos “melegben” tekertem a korábbi alkalmakkor, 1.5 perccel rosszabb eredménnyel.”

És így is lett. Zoli csak a 6 perccel előtte rajtoló Benit érte utol, de őt is a cél előtt kb. 1.5-2 km-rel, ahol biztatta is egy picit, mire Beni láthatóan erősebb tempóra kapcsolt. Ő még csak 10 éves és neki ez is elég volt egy nagyon szép második helyezéshez. Beniről azt kell még tudni, hogy ebben az évben nagyon keményen bringázott, és pár napja volt szerencséje egy picit belekóstolni a 35 fokos melegbe is edzés közben, ami amúgy sok sporttársnak és nem sportolónak is komoly kihívást jelent. Beninél 8 másodperccel volt jobb majdnem 2 évvel idősebb testvére, Gábriel, aki amúgy kézilabdázik is.

Gábi és Beni 3.5 percet vertek a mögöttük beérő FTC versenyzőre és 4 percet a következő ellenfelükre (Bakonybike), így mondható, hogy magabiztosan vitték el az első és második helyet egy olyan csapattól, ahol komoly támogatások vannak és saját edzővel is rendelkezhetnek.

Abigél pedig azt mondhatja most már magáról, hogy “Jöttem, láttam, dobogóra álltam”, hiszen ezúttal egy harmadik helyezést hozott el.

Balázst 3 Lotus Cycling team és 1 Green riders versenyző előzte meg, és ő így értékelte a napot: “Az előző  rendezvényhez (Gyöngyös-Kékestető) képest jóval szerényebb körülmények között szervezték meg a versenyt és sajnos az út minősége is kritikán aluli volt”.

Tudni kell, hogy mindkét csapat versenyzői, akik beértek Balázs előtt, komoly támogatókkal, saját edzővel rendelkeznek, így az ötödik hely egy  pici első helynek is felfogható, a mi szerény lehetőségeinkhez képest (hiszen ilyen versenyre akár milliós időfutam kerékpárokkal jönnek, ha van megfelelő támogatás).

Zoli további visszatekintése: “A versennyel és a szervezéssel nem volt gond, azonban egyrészt a hibás útszakaszt érdemes lenne bejelölni. A másik, hogy korábban a nevezési díjért kaptunk egy egész jó minőségű technikai pólót illetve zsíros kenyér (hagyma, gulyáskrém vagy ilyesmi) várt a célban.  Most sajnos – támogatás hiányában – ezek nem voltak (leszámítva a végén csendben kirakott nápolyit).

Az abszolút helyezéseket értékelni külön, amikor nincs külön rövidtáv, nem teljesen korrekt. Egy 10 éves kezdő gyerek és egy 25-30 éves tapasztalt felnőtt teljesítményét nem lehet egy kalap alá venni, hiába ment mindenki egységesen 18 km-t. Végül én hiányoltam egy profi fotóst, aki rendesen fotóz – azaz mindenki megörökítésre kerül – és nem ad-hoc jelleggel készülnek felvételek. (Nyilván ez is pénz és támogató kérdése.)”

Képgaléria:

navigate_before
navigate_next

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?